Regisztrálj Te is a Szeretethídra!

Idén is megrendezésre kerül a korábbi évek hagyományaihoz hűen a
Szeretethíd május 20-21.

 

Biztos sokan vagytok, akik már tudják, hogy miről is szól pontosan ez a több napos program, de most azért szeretném pár szóban elmesélni azok kedvéért is, akik még nem hallottak erről a rendezvényről.

Ez egy országos szintű, református szervezésű önkéntes programsorozat, ami minden év tavaszán kerül megrendezésre. A Szeretethíd elnevezésű önkéntes napokat 2009-ben hívta életre a Magyar Református Szeretetszolgálat. A programon mindenki részt vehet.

 

Az idei programról az alábbi linken keresztül tudtok részletesen tájékozódni: www.szeretethid.hu.

 

 

Idén lesz 3. éve, hogy én is részt fogok venni többedmagammal ezen a programon, mint a teajárat és teaosztás szervezője. Számomra mindig is nagy élmény volt részt venni ezeken az alkalmakon. Nagyon jó érzés, hogy közösen, közösségben tudunk tenni valami jót egy jó cél érdekében. Az egész napot ilyenkor magába zárja Isten szeretete és a gondoskodás, segítés gondolata. Jó érzés kiszakadni a hétköznapok rohanó világából és elmerülni a segítésben.

Az idei önkéntes programok lehetőségének tárháza ismét nagyon gazdag.

Mindenki meg tudja találni magának azt a területet, amiben szívesen segítene. Egészen a kertrendezéstől az óvodafestésen keresztül a park rendezésig, az idősek látogatásán keresztül a teaosztásig, a virágültetéstől kezdve a beteg gyereklátogatáson keresztül még sok-sok más területen átívelő a lehetőségek tárháza.  Az idei feladatokról itt találtok bővebb információt: http://www.szeretethid.hu/2016-os-feladatok/

 

Ha bármi kérdésetek van, keressetek nyugodtan. A programon való részvétel regisztrációhoz kötött, regisztráljatok és találkozzunk a Szeretethídon!
 

Gondolatok az emberi közönyről....

A minap egy nagyon hasznos és építő előadást hallottam a Hősök tere névre hallgató önkéntes projekt egyik főszervezőjétől. Az előadás többek között arról is szólt, hogy miért vagyunk mi emberek ennyire közönyösek és hogy miként is lehetne kimozdítani az embereket ebből a tétlenségből és érdektelenségből.

Na de először nézzük meg, hogy miért is vagyunk mi emberek ennyire közönyösek? Miért megyünk el olyan sokszor szó nélkül a segítségre szoruló emberek mellett? Legyen ez az eset akár egy utcán fekvő ember, vagy egy kéregető, vagy bármi más olyan szituáció, amiben nyilvánvalónak tűnik számunkra az, hogy egy embertársunknak segítségre lenne szüksége. 

Szerintem az igazság részben leginkább magunkban keresendő. Félünk meglátni, meghallani a környezetünk segélykiáltásait és félünk kinyitni a szánkat és véleményt nyilvánítani. Félünk attól, hogy elsők legyünk bármilyen jó kezdeményezésben. Félünk odamenni és felvállalni, hogy igenis mi szeretnénk segíteni. Elvisz minket a csordaszellem, hiszen azt látjuk, hogy a másik ember sem megy oda segíteni, és mindeközben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy így, hogy más sem segít, akkor mi sem követünk el akkora „hibát”, ha nem segítünk. Félünk kiállni saját magunkért, a saját gondolatainkért. De nemcsak saját magunkért, hanem másért sem jellemző, hogy kiállnánk. Persze tisztelet a kivételnek ;)

Veletek előfordult már, hogy nem segítettek olyan helyzetben, amiben valójában azt éreztétek, hogy segítenetek kellene?

Milyen érzések és gondolatok játszódtak le ilyenkor bennetek?

Bevallom őszintén, hogy én már többször is kerültem ehhez hasonló helyzetbe. Nem volt utána jó érzés ezt felismerni...Önző módon csak saját magamra figyeltem. Ilyenkor sokszor az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy én "rendben" vagyok és tévesen azt gondoltam, hogy ez az állapot akár állandó is lehet és elmentem a rászorulók mellett. Azonban kis idővel rá kellett döbbennem arra, hogy a jó dolgok sokszor múlandóak. Életünk egyik percében még minden rendben, de a másik percben már miden könnyen összedőlhet, mint a kártyavár. Az egyik pillanatban még független helyzet könnyen függő helyzetté tud alakulni. Mindezek hatására, talán a kiszolgáltatottság érzése miatt, de egyre könnyebben bele tudtam és tudom magam képzelni az elesettek helyzetébe. Ha az ő szemszögükből és az ő élethelyzetükön keresztül próbáljuk meg szemlélni a világot, nagyon sok minden hirtelen más megvilágításba kerül.

Ha eddig még nem próbáltad ki, gondolkozz pár percig egy olyan ember fejével, akinek segítségre van szüksége. Legyen ez a segítség akár anyagi akár fizika, vagy lelki jellegű. 

Gondold át, mire gondolhat éppen, amikor Veled találkozik, és segítséget kér tőled....

Hogyan is törhetünk ki ebből a közönyös helyzetből? Szerintem úgy, hogy beleállunk a helyzetekbe. Ha azt érezzük, hogy segíteni kell, akkor nem mástól tesszük függővé, hogy segítünk vagy, sem, hanem meglépjük és segítünk. Megfontolttá és körültekintővé válunk. Az, hogy nyitottá válunk a segítségnyújtásra nem azt jelenti, hogy felelőtlenek leszünk, hanem azt, hogy mérlegelünk és csak akkor és úgy cselekszünk, hogy azzal nem hozunk másokat és magunkat sem veszélyhelyzetbe. 

Az a legfontosabb, hogy járjunk nyitott szemmel és nyitott szívvel a világban. Ha már csak egy kicsit is jobban oda fogunk figyelni arra, hogy lehetőségeinkhez mérten kinek, kiknek tudnánk segíteni akár ismerősi akár ismeretlen körben, akkor már egy jelentős lépést teszünk a segítés és mások életének jobbá tétele érdekében.

Segítsünk Marcinak!

A következőkben egy olyan családot szeretnék nektek bemutatni, ahol nagy szükség van a segítségre.

 

Személyesen is ismerem az édesapát. Úgy kerültem kapcsolatba a családdal, hogy lehetőséget kerestem arra, hogy kinek tudnánk céges szinten gyűjteni a műanyag flakonos kupakokat. Így jutottam el legelőször a kisgyermek nagymamájához egy facebook hírdetésen keresztül. Már lassan több, mint egy éve gyűjtjük nekik a kupakokat, és már többször is találkoztam az édesapával és a nagypapával is.

 

Pontosan így történt ez ma is. Elég sok kupak gyűlt össze bent a cégnél, és személyesen találkoztam Marci apukájával, hogy átadjam. Kiderült, hogy a fiát - Marcit - meg kell operálni. Az operáció viszont külföldön lesz és költséges.

 

Megemlítettem, hogy nemrégiben indítottam el egy önkéntes blogot, és megkérdeztem, hogy tudunk-e bármiben segítnei. Erre ő megkért, hogy a következő "plakátot" osszam meg az oldalon. Annyit mondott még, hogy a műtét végül nem Barcelonában, hanem Prágában lesz és már Április 16-án.

 

 

 

Tudom, hogy az anyagiak elég érzékeny kérdéskör mindenki életében. Úgy gondolom, hogy mindenki tisztában van a lehetőségeivel és eszerint is cselekszik.

 

Ha pénzzel nem is tudunk segítenei, akkor kezdjük el nekik közösségi szinten gyűjteni a műanyag kupakokat! Nekünk semmi erőnkbe nem telik, de a családnak mégis nagy segítség lehet! Sok kicsi sokra megy!

A tücsök és a hangya - avagy segítsünk önzetlenül

Nagyon szeretem a meséket. Nagyon szépen kirajzolódnak benne olyan igazságok, amik az emberi életben is megállják a helyüket. Számtalan mese látott napvilágot egymás megsegítéséről is. Ilyen például Lafontaine nyomán A tücsök és a hangya című mű is.

 

Azonban a mese előtt szeretnék feltenni pár kérdést, amin majd gondolkodj el olvasás közben:

• Melyik állat viselkedésével tudsz azonosulni?
• Miért?
• Vajon milyen lenne a minket körülölelő világ, ha mindenki így gondolkodna, ahogyan Te?
• Te mit tudnál személyesen tenni azért, hogy a világ jobbá váljon?

A tücsök egész nyáron hegedült, húzta a talpalávalót, vidám volt. A hangya pedig dolgozott, izzadt, gyűjtötte a magokat télire. Aztán elérkezett az ősz, jöttek a hideg napok. A tücsök fázott, megéhezett. Bekopogott a hangyához, és kérte:

 

– Hangya barátom! Nyáron te is hallgattad az én hegedűszómat, adjál, kérlek, egy kis elemózsiát.

De a hangya így felelt neki: – Tücsök, komám, nyáron kellett volna erre gondolnod! Lusta voltál, egész nyáron csak buliztál, hegedültél, mialatt én dolgoztam, gyűjtöttem a magokat. Most majd meglátjuk, át fogod-e muzsikálni ilyen könnyedén a telet is? – és becsukta az ajtót.

A tücsök így hoppon maradt, csak ült a mezőn, nézett egy deresedő fűszálat, majd mélyet sóhajtott, felhangolta a hegedűjét, és játszani kezdett rajta. A mezők Ura meghallotta a didergéssel tarkított énekszót, letekintett a deres fűszálak között hegedülő tücsökre, és arra küldte a katicabogarat. A katicabogár odamászott a ciripelő muzsikushoz és megszólította: 

– Térj be hozzám hegedülni! Ott a kis lyukban, ahol élek, akad némi elemózsia, de olyan hideg uralkodik, hogy csak fázom és unatkozom magamban. Játssz nekem valami vérpezsdítőt! A tücsök fogta a vonót, a hegedűt, ment a katicával, beült a kis házba, és játszani kezdett. A katica már nem fázott annyira, jólesően kinyújtotta elgémberedett lábait. Még a pöttyök sem zsugorodtak úgy össze a hátpáncélján. Hálásan így szólt: – Tücsök, barátom, köszönöm szépen a játékot. Itt van némi eleség, eszegessél bátran!

 

A tücsök nekilátott, s aznapra jó kedve kerekedett. Másnap azonban megint ott didergett szegény a fűszál tövében. Akkor pedig a bodobács tévedt arra. Az is megszólította:  – Hé, tücsök koma, gyere velem, hegedülj egy kicsit nekem, mert megvesz az isten hidege! És ez így ment napról-napra. Jött a rózsabogár, a krumplibogár, a svábbogár. Mindenféle bogár meghívta a tücsköt egy-egy napra, ő pedig hegedült nekik, fölengedett a fagy az odvaikban, ők meg hálából, ami szűkös falatjuk volt, megosztották vele. A hangya odabent, a nagy búzahalmok közül hallgatta, hogy a tücsök éli világát kint a mezőn, és még mindig hegedül, s eljutott hozzá a hír, hogy a szomszédai mind el-elhívják őt magukhoz; s magában ezt gondolta:  – Tegyenek csak úgy, ahogy a kedvük tartja! Tartsák csak jól azt a mihasznát! Nekem nincs elosztogatni való élelmem, ami van, azt meg magam is meg bírom enni tavaszig.

 

Abban az évben nagyon sokáig tartott a tél. A tücsök egyik nap keservesen felsóhajtott: – Mezők Ura, tücskök, bogarak Ura, mikor jön már el a tavasz? Jóból is megárt a sok, hát még a télből! És ekkor mintha valami hangot, vagy különös zenét hallott volna. Süvített a szél a mező felett, és ebbe a szélsüvítésbe mintha távoli muzsika hangjai lettek volna beleszőve. A tücsök fülelt, és megpróbálta saját hegedűjén eljátszani ezeket a hangokat. Végül egész derék kis zenemű kerekedett ki belőle. A tücsök elment a katicához és eljátszotta neki a dalt.  Amikor véget ért a hegedűszó, csak ültek néhány percen át, hallgattak. Végül kimentek a házból, és azt látták, hogy a ház körül eltűnt a hó, kinyíltak a hóvirágok, és kisütött a nap. Másnap a bodobácshoz ment a tücsök, nála is eljátszotta az új szerzeményét, és ott, a bodobács háza körül is eltűnt a hó, sütött a nap, kidugták a fejüket a hóvirágok. A bogarak között gyorsan elterjedt a hír, hogy a tücsök milyen nagyszerű kikelet csalogató zenét szerzett. Hívta őt a krumplibogár, a rózsabogár; még a vakondhoz is elment muzsikálni, bár az azért veszélyes dolog volt egy kicsit, de a vakond is nagyon vágyott már a tavaszra. Így lassacskán az egész mezőn elolvadt a hó, meleg lett, virágok illatoztak. Egyedül a hangya vára körül borított még mindent a dér meg a zúzmara. A hangya egyre többet bosszankodott odabent, hogy mikor lesz már vége ennek a télnek, fogyóban a búzamag gyűjtemény, már csak néhány hétig tart. Ezek pedig odafönt már zenélnek, táncolnak, csupa mihaszna és semmirekellő népség. És akkor, amikor már vagy egy hónapja az egész mezőn tavasz volt, csak a hangya vára körül ülte meg a fűszálakat a dér, a bogarak kitaláltak valamit.

– Látogassuk meg a hangyát zord magányában, és adjunk neki szerenádot.

Egyik este odalopakodtak. Odalopakodott a katica, és a többi bogár is. A tücsök rázendített, és eljátszotta a tavaszhívó nótát. S végre ott, a hangya vára körül is olvadni kezdett, zöld fűszálak bújtak elő a földből. Másnap a hangya kiment, körülnézett: – Na végre, beköszöntött a tavasz. Kezdhetem újra a gyűjtőmunkát – morogta a csápjai alatt. El is indult, gyűjtötte a magokat, és rosszallóan ingatta a fejét, hogy a többi bogár már megint csak a tücsök hegedűszavát hallgatja.

 

VÉGE

 

Úgy gondolom, hogy az embernek van választási lehetősége, akárcsak a mesében is az állatoknak. Dönthet úgy, hogy felveszi az ellenségeskedés és rosszallás szerepét és csak a saját érdekeit nézi, ezzel konfrontálódik és kiszorítja magát a társadalom peremére. De megvan arra is a lehetősége, hogy nyitott szívvel él és tovább lát saját magán. Hajlandó a másikért tenni, hajlandó a másik érdekeit is szem előtt tartani, azt akár a saját érdekei fölé is helyezni, illetve hajlik a kompromisszumra, együttműködésre, mások megsegítésére. Erre jó példa a mesében a tücsök, és az összes többi állat is, kivéve a hangya. Hiszen hiába tud hegedülni a tücsök, ez nem menti meg őt a téli éhenhalástól, és hiába van mit ennie a katicának, a rózsabogárnak, vagy a krumplibogárnak, ha a megfagyás veszélye fenyegeti őket, és a levegőt csak a tücsök hegedűjének hangja tudja felmelegíteni.

Ahogy „valós” életünk bármelyik színterén -legyen az akár a magánélet, vagy a munkahely- úgy a mesében sem képzelhető el az élet „csapatmunka” nélkül. Mindennek csodálatossága abban rejlik, hogy mindenki hozzátesz az egészhez. Együtt, közös erőből születik valami, és ettől válik jóvá, tartóssá.

 

Gondolkodjunk el kicsit azon, hogy a saját életünk színterén hogyan is történik mindez. Mennyire hagyatkozunk csak saját magunkra, vagy mennyire merünk segítséget kérni másoktól és szükség esetén mi is segíteni másokon? Mennyire ítélkezünk másokon, és mennyire ítéljük el azt az élethelyzetet, amikor rólunk ítélkeznek?

Egyik tea és ruhaosztásunk margójára - videó az alkalomról

 

Hogy miként is zajlik például egy teajárat? Az alábbi videó rávilágít minderre:D